Eleink módszerei… A fogszuvasodás a leggyakoribb betegségek egyike, mégis általában lebecsült baj volt, csak a legritkább esetben folyamodtak vele orvoshoz. Előbb végig próbálták a gyógymódok egész sorát, s ha nem szűnt a fájás, hozzáértő emberek a foghúzást is elvégezték.
Férfiaknak azt tanácsolták, hogy cigarettázzanak, mert a cigarettafüst enyhíti, majd pedig teljesen elmulasztja a fájdalmat. Körösfőn pipabagót (az elégett dohány maradékát) szorították a fogra. Ha megdagadt, sótlan meleg puliszkával vagy meleg sóval kötötték be, rézelővel jól bedörzsölték vagy borogatták.
Ha lyukas volt a fog, fájdalomcsillapítót tettek bele. A legegyszerűbb ilyen csillapító az ecetes vattából csinált tapasz. Kenyeret sóval összerágtak, s annak egy darabkáját a lyukba dugták. Ezen kívül próbálkoznak szegfűszeggel, fekete borssal, fenyőszurokkal, bárányka magjával, egész Kalotaszegen igen gyakran használták a tömjént is erre a célra. Régebben sátrakban is árulták a tömjént, amely többek emlékezete szerint a fájdalmat elmulasztotta ugyan, de gyakran az egész fogsort kiirtotta. Hatásos szer volt a gyógyszertárakból beszerzett koromcsepp is (Kreosotum mixtum), amelyet szintén a lyukas fogba tettek, de a tömjénhez hasonlóan ez is tönkretette a fogakat.
Próbálkoztak sokféle gőzöléssel is. Nagypetriben, Sztánán bazsarózsából készült főzettel gőzölték, levével pedig jól bedörzsölték a fogínyt és a megfelelő arcrészt. Farnason szénamurvát főztek, békasót dobtak bele, lepedő alatt föléje hajolva gőzölték a fogat. Sztánán a bilind mákszemhez hasonló magjait parázsra dobják, és a beteg fölé hajolva igyekszik a fájós fogat jól megfüstölni. Mérában a beléndek herbáját megfőzik, s a forró párát papírtölcsérrel a fájós fogra vezetik. Ha a szenvedő ember arra panaszkodott, hogy a fogínye fáj, Kispetriben hazuglevelet borítottak rá, azt tartotta nyelvével rajta, hogy „kihúzza a mérgit”. Mákóban a fogdaganatot zsályateával öblögették. Olyan zsályát használtak, amilyenhez éppen hozzájuthattak. „Mindenik jó, de a sárga virágú veszi el a tüzit a leginkább” – mondták.
A fokhagyma felhasználása ennél a betegségnél is csaknem általános. Néhol a lyukas fogba egy-egy darabka megpucolt fokhagymát tettek, máshol az azonos oldali vagy éppen az ellenkező oldali fülbe dugtak egy-egy megpucolt fokhagymacikket. Gyakori eljárás volt a fájdalom elhúzása is. Kiskapuson például kovászból csomót gyúrtak, s azzal húzták le a beteget végig a karján, még az ujjain is, akárcsak a kékpokolvarnál.
A fogfájással kapcsolatos korábbi hiedelemanyag nyomai még ma is fellelhetők. Ismernek különböző eljárásokat, de már nem alkalmazzák őket. Ilyen például, hogy ha a fájós fogat villámsújtotta fa szálkájával piszkálják meg, a fájdalom elmúlik, a tizenkilencedik század végétől azonban fokozatosan ez is kikopott a kalotaszegiek gyakorlatából.
(Vasas Samu: Népi gyógyászat)