2017. januárjában, a Haris Fogászaton átestem egy három orvos által végrehajtott fogászati- szájsebészeti beavatkozáson. Mivel nagyon félős vagyok, és nehezen viselem a fájdalmat, Papp Huba Doktor Úr volt kedves hipnotizálni engem, ezzel segítve, hogy a műtét során félelemmentesen viseljem az engem érő kellemetlenségeket, és a gyógyulásom is minél gyorsabb, és fájdalom mentesebb legyen. Szeretném röviden elmesélni azt az élményt, amit a műtét során és utána átéltem.
Ez volt az első alkalom, hogy orvosi hipnózisban részesültem, bár más környezetben éltem már át hasonló élményt. E mellett Krisna tudatú gyakorlóként közel másfél évtizede, napi szinten végzek meditációt, így a tudat, céllal történő módosítása nem volt ismeretlen számomra. A hipnózis élményét leginkább a mantra meditációhoz tudnám hasonlítani, melynek során, a hangvibráció segítségével, egy a hétköznapi tudatállapotunknál mélyebb, a külvilágtól eltávolodott állapotba kerülünk. A hipnózisban az volt más, mint például a mantra meditációnál, hogy míg az mantrázásnál nekem kell erőfeszítést tennem a koncentrációra, és a gyakorlatban történő elmélyedésre, a hipnózisnál erre külső segítséget kaptam. Amikor a Doktor Úr segítségével elértem a kívánt elmélyült állapotot, arra kért, hogy idézzek fel magamban egy kellemes élményt a múltból, és maradjak benne. Erre az instrukcióra, a tudatomban azonnal, egy a múlt évben átélt indiai zarándoklat helyszínén, a Góvardhana hegynél találtam magam. Ez a hely azért kiemelkedően fontos a Krisna hívők számára, mivel Krisna, (Aki nem más, mint Isten, 5000 évvel ezelőtt alászállt inkarnációja) ezen a szent hegyen legeltette teheneit, játszott társaival, és mutatta be megannyi csodálatos tettét.
Huba megnyugtató hangja, és a további instrukciók segítségével, a felidézett élmény rendkívül valóságos lett, láttam a színeket, hallottam a hangokat, tapasztaltam magam körül lelki tanítómesterem, és a többi zarándok társam felemelő társaságát. Éreztem a Góvardhana hegy földöntúli atmoszféráját, és bár tudatos voltam a körülöttem (a külső valóságban) zajló eseményekről, ezek egyáltalán nem zavartak, sőt szinte teljesen hidegen hagytak. Amikor elkezdődött a beavatkozás, egy pillanatra felébredt ugyan bennem némi aggodalom, de mivel a belső világomban tapasztalt élmény olyan vonzó, és megnyugtató volt, tudatosan visszatereltem rá a figyelmemet, és minden félelmem megszűnt. Amikor a műtétet végző doktornő beadta az érzéstelenítő injekciókat, legnagyobb meglepetésemre nem is éreztem őket (kivéve azokat, amiket a szájüregemen belülre kaptam, mivel a hipnózis során azt nem érzéstelenítettük el.)
Az egész beavatkozás során ebben a korábban leírt meditatív állapotban maradtam, és amikor valami nagyon intenzíven zavaró dolog történt „odakint”, ami kissé kizökkentett a meditációmból, csak tudatosan vissza kellett terelnem a figyelmemet a belső valóságba, és minden békésen ment tovább. A műtét vége felé haladva, amikor a szájsebész doktornő már kb 20 perce „farigcsálta” a fogamat eltakaró csontréteget, egy gondolat fogalmazódott meg bennem: „kár hogy mindjárt vége a műtétnek, még szívesen maradnék, olyan jól érzem itt magam”. Jelenlegi tudatállapotomból visszatekintve erre az érzésre, nagyon szürreálisnak tűnik, de hála a Doktor Úrnak, a hipnózisnak ,és persze Krisna kegyének, az egész horrorisztikus beavatkozást úgy éltem meg mint egy kellemes spirituális élményt, amelyre örömmel gondolok vissza.
A műtét után biztos voltam bene, hogy mivel a fogam felszabadítása érdekében felvágták az ínyemet, kivéstek egy jókora darabot az álkapocs csontomból, és több öltéssel összevarrtak, az érzéstelenítés megszűnése után borzasztó fájdalmaim lesznek. Nem voltak. Sem aznap, sem másnap szinte semmi fájdalmat nem tapasztaltam, legalábbis nem többet, mint amennyit egy afta, vagy herpesz okoz az ember szájában. Biztos vagyok benne, hogy ebben is nagy szerepe volt a hipnózisnak, mivel a Doktor Úr gondosan felkészítette a műtendő területet a beavatkozásra, és „bele programozta” a tudatalattimba, hogy fájdalommentes, gyors gyógyulást kell produkálnia. ☺
Ezzel a tapasztalattal gazdagabban úgy gondolom, hogy életem hátralévő részében, ha valami komolyabb orvosi beavatkozásra kerül majd sor, mindig igénybe szeretném venni a hipnózis nyújtotta segítséget. Szélesebb perspektívában gondolkodva pedig, ha rajtam múlna, szorgalmaznám a hipnózis, orvostudományba történő széleskörű integrálását. Gondoljunk csak bele, milyen csodálatos változást hozna az emberek életébe, ha az orvosok kezei között átélt véres valóságot, nyugodt, boldog, spirituális élményekként élhetnék meg!
Hálás köszönettel: Mohana Dása