Már Homérosz is figyelmeztetett: "Óvd fogaid karámját." Mert fogaink jóval többek, mint egyszerű harapó szerszámok. Kommunikatív egyéniségünk különleges eszközei, s ezáltal az emberi gondolkodás kifejező szervei is. Egyéni képmásunkkal (melyhez fogaink és állkapcsunk is hozzátartozik) állunk szembe mint külön felismerhető egyén (Én) a világgal és a többi egyénnel (te).
A fogaknak két elsődleges feladata van: egyrészt a rágás, mely a táplálék feldolgozását szolgálja, másrészt az állkapcsok és a fogak az embernél a szóbeli kapcsolatok és a szociális párbeszéd eszközei is. Az emberi élet folyamata során változik a fogazat is. A tejfogakat leváltják a maradandó fogak, végül pedig a bölcsességfogak jelzik a fogazat fejlődésének befejeztét. Ezek a fogak minden nehézség nélkül tarthatnak(-nának) életünk végéig, a valóság azonban azt mutatja, hogy a szuvasodás, parodontózis (fogágy-gyulladás) vagy helyzeti anomáliák (a fog vagy az állkapocs ferdén növekedik) gyakran okozzák a fogak idő előtti elvesztését.
Minden a megelőzés
A fogak elvesztése sikeresen megelőzhető, például egy olyan egészséges és teljes értékű táplálkozás által, melynek alapját természetes, biológiai-dinamikus mezőgazdaság által megtermelt élelmiszerek képezik. Ugyanis ma már közismert ténynek számít, hogy az iparilag feldolgozott élelmiszer és a gyári cukor elősegítik a fogszuvasodást és a fogínygyulladást. Mivel időközben már az is bebizonyosodott, hogy a stressz és a túlzott követelmények elősegítik a fogszuvasodást, egy kiegyensúlyozott életforma már csupán a fogak egészsége érdekében is ajánlatos.
Természetesen a megfelelő szájhigiénia - melyet lehetőség szerint a fogorvostól sajátítsunk el - is fontos szerepet játszik. Annak ellenére, hogy a fogaink gyulladásának leggyakoribb okozója a foghús pereme feletti és alatti lerakodások, az un. fogkő, egy tiszta fog alatti foghús is megbetegedhet. Egy ilyen esetben az antropozófiás gyógyászat arra törekszik, hogy az idegek érzékelő tevékenységét és az anyagcserét specifikus gyógyszerekkel újra egyensúlyba hozza.
(dr. Wolfgang Güldenstern)