A fogfájás dícsérete

Robert Schumann: Zahnweh

Rettenetes, rút rossz napok! 
Csak jössz és az ínyemet is szaggatod, 
csak fájdalom van semmi más, semmi más, 
tűz kínja rág, tűz kínja rág, átkozlak téged fogfájás!

Átkom reád! Átkom reád! 
Most láz fagyaszt majd fagy tüzel, a kárhozatba úgy visz el, 
a fájdalom úgy elragad, hogy nincs rá rím! 
Rám hozod izzó poklodat, te rémes kín, te rémes kín!

Lenn a fog alján ott születsz és ebből kínok kínja lesz. 
Ha hangya szerte rágna bár, nincs semmi vész! 
De hogy ha mérged rám talál, elhagy az ész, elhagy az ész, elhagy az ész! 
Nincs nálad jobb bárd s jobb bakó, csak tán a poklok jobbak, ó, 
hát égj a poklok éjein, s ne bennem áss!

Te kínok kínja legfőbb kín, ó fogfájás, ó fogfájás! 
Menj a pokolba ott lesz jó, ott lesz a vendégfogadó mert léted bármi biztató, 
már céltalan, már céltalan, 
csillog egy fényes nagy fogó és véged van, és véged van!

(Szabó Miklós fordítása)