Gyerekek a fogászaton

A felnőttekben lakozó oly gyakori félelem a fogászattól leginkább az egykori (gyerek)fogászati „élményeikben” gyökerezik…

A mi gyermekeinknek szerencsére lehetősége van ebből kimaradni. Pontosabban másképpen megélni az élményt (idézőjel nélkül!), amikor a fogorvossal való találkozás egy játékos esemény. Hiszen a rendelőben liftezni lehet a székben, izgalmas megismerni a megannyi ismeretlen készüléket: a fogzuhanyt, a darázshangú helikoptert, ami a bal kéz felemelésére azonnal megáll, vizet kiszürcsölni a pohárból a szomjas elefántormánnyal, és sorolhatnánk…

Gyakori kérdés: mikor vigyem először a gyermekemet fogorvoshoz? Az óvodás kor kezdetekor, a 3-4 éves időszakban már érettek a kicsik arra, hogy közreműködjenek egy „fogszámolásnál”, és ugyanakkor pozitív élményekkel térjenek haza. Ebben a korban érdemes akár évszakonként meglátogatni a rendelőt, egyrészt a fogorvos-gyermek barátság elmélyítéséért, másrészt a szakember idejében észreveheti a kezdődő szuvasodásokat, amelyeket minimális beavatkozással meg lehet állítani. A tejfogakat, különösen a rágófogakat (négyes, ötös fogak – a legutolsók a sorban) nagyon fontos betömni, mert csak 9-10-11 éves korban cserélődnek maradó fogakra. Az idejekorán elvesztett, szétszuvasodott tejfogak nemcsak a rágófunkciót rontják, hanem helyfenntartó szerepüket sem tudják ellátni. Ez azt jelenti, hogy a hatéves kor tájékán leghátul előtörő hatosok (Figyelem! Ezek észrevétlenül törnek elő, mivel nincsen tejfog „elődjük”!) előrecsúsznak a hiányzó tejfogak helyére, és a későbbi maradó kitörlőknek nem lesz módjuk a helyükre kerülni.

Nagyon fontos, hogy az első látogatásra nyitottsággal és bizalommal készítsük fel csemeténket. Az esetlegesen bennünk levő félelmeket, rossz élményeket őrizzük meg magunknak, ne plántáljuk át gyermekünkbe! Ne beszéljünk fúróról, meg más szerszámokról sem. A „szómágiának” hatása van: nem mindegy, hogy minek nevezzük az amúgy tényleg nem kellemes műveleteket. Bízzuk ezt a szakavatott fogorvosra.

Az első fogorvos-gyerek találkozónak lényeges eseménye a szájhigiéné és a táplálkozási szokások felmérése és szükség esetén a korrekciója. Az óvodás korú gyermek már megérti, hogy naponta háromszor kell fogat mosni, hogy a legfontosabb az esti lefekvés előtti fogmosás, amikor feltétlenül egy felnőttnek is segíteni kell a szájápolásnál stb. (Lásd bővebben a Szájápolás fejezetnél.) Nem mellékes szempont, hogy „fogorvos néni/bácsi” szavának súlya van, lehet rá hivatkozni a későbbiekben…

Sajnos még mindig elég gyakran előfordul, hogy már két éves kor előtt szuvasodnak a fogak. Ezeknek több kézzelfogható oka is lehet: helytelen táplálkozás vagy rossz szokások (cukros cumi, édes teák, szörpök esti fogyasztása, rendszeres édesség nassolás stb.), a szájhigiéne elmaradása. A genetikai tényezőknek is szerepe lehet, de ezt ne alibiként éljük meg, hanem ellenkezőleg nagyobb tudatosságra és következetességre sarkalljon bennünket a gyermekünk táplálkozását és fogainak tisztítását illetően! Számtalan esetben ugyanakkor rejtve marad a korai fogromlás oka.

Amennyiben le nem mosható sötét foltokat találunk a kisgyermekünk fogán, mihamarabb forduljunk fogorvoshoz. A bizalomépítés elkezdése mellett előbb-utóbb sor kerülhet konkrét beavatkozásra. Lényeges, hogy ne várjuk el gyermekünktől az azonnali közreműködést! Olykor három-négy vagy több alkalom után nyitja ki a száját, mutatja meg a fogait… Végtelen türelemre van szükségünk, mert nyugtalanságunkat a gyermekünk megérzi és átveszi. Ne feledjük, hogy az emberek többsége egy régi fogászati erőszak miatt retteg egy egész életen át a fogászattól!

Véleményünk szerint kizárólag életveszélyes helyzetek elkerülése esetén megengedett a gyerekek erővel való „meggyőzése”!