Gyógyászati hatása hosszú múltra tekint vissza. Már az ókorban is használták testek bebalzsamozására. A fertőző betegségek egyik legfontosabb házi szerének tartották. Később, az első világháborúban, a kakukkfűből kivont kámfor, a timol volt a leggyakrabban használt fertőtlenítőszer. Pompás illata és íze miatt széles körben használt fűszernövény.
Antibakteriális, fertőtelítő hatásánál fogva, különböző eredetű (kivehető fogsor-, fogszabályozó készülék okozta feltörés, szárazabb étel fogyasztása okozta heg) szájnyálkahártya sérüléskor, sebek keletkezésénél, szájzug repedésekor, műtétek után, ínygyulladás esetén öblögessünk kakukkfű teával vagy tinktúrával, naponta többször, míg a tünetek el nem múlnak.
Nyugtató hatása révén nagyon jól kezelhető vele a zúzódás, duzzanat, depresszió és az egyéb ideg eredetű fájdalmak. Arcigezsába esetén, naponta 3x ajánlott a tea fogyasztása. A fájdalmas területet kenjük be kakukkfűolajjal, ez majd csillapítja a fájdalmat. Nyugtatólag hat az arcra helyezett száraz kakukkfűből készült párna, ha görcs is kíséri, akkor száraz korpafüvet is keverhetünk mellé. Kellemesen ellazít, frissít, tágítja az ereket a kakukkfűteából készült mámorító illatú ülőfürdő.
Belsőleg 1 teáskanál száraz növényből készítsünk 2,5dl forrázatot, majd lefedve hagyjuk 15 percig ázni, ezután szűrjük le és tetszőleges hőmérsékleten fogyasszuk teáját. Nyáron, szirupot készíthetünk belőle cukorral, napon érlelve.
Külsőleg igen sokoldalú felhasználása ismert: tinktúra, bedörzsölő olaj, kenőcs, alvópárna, ülőfürdő.
Szent Hildegárd szerint, aki reggelente kávé helyett egy csésze kakukkfűteát iszik, hamarosan érzi gyógyító hatását. szellemileg felfrissít, jót tesz a gyomornak, elmulasztatja a reggeli köhögést, és általában jó közérzetet teremt. A hagyomány azt mondja róla, hogy a belőle készített ital, tisztítja a test belső nemes részeit.
Összeállította: Soszel-Palatinus Gabriella, szájhigiénikus, természetgyógyász